Válassz egy képet!

Ne gondolkodj sokat, válassz a képek közül! Amelyik  legjobban vonzza a tekinteted, az hordoz számodra értékes üzenetet.

Az alábbi teszt egy összeállítás, amelyben a sorsszerűség révén egy napi üzenetet kaphatunk Müller Pétertől.

                          1.                                             2.                                               3.

                        4.                                               5.                                                6.

1.

"Tudom, hogy mindig készülsz valahová. De tanulj meg néha hazatérni is.

„Valami van – de nem az igazi!”- mondta a nagy bohóc. Sohasem az igazi! Mást akarsz. Többet, jobbat, teljesebbet, szebbet, boldogabbat. Jó, jó, ami van, de nem elég jó! Nem az igazi! Mindig máshol akarunk lenni, mások akarunk lenni, mást szeretünk a másikban, mint, akik. Megérkeznénk, de mennénk, vagy maradnánk még, de nem lehet. Sohasem az igazi. Ilyen vagy te is, én is, ilyenek vagyunk, mind. Valami mindig hiányzik. Néha minden. Néha nagyon sok, néha csak kevés hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk – de nem vagyunk sohasem teljesen és maradéktalanul boldogok.

Értelek! Csak egy pici só hiányzik a levesből – de nem jó. Azt mondod, majd valahol, valamikor, valahogyan jó lesz – de milyen nagy pillanat, amikor nem elmenni akarsz valahová, hanem hazatérni! Amikor otthon leszel végre a saját lelkedben, és a saját életedben, és elfogadod a sorsunkat. Ilyenkor még egy villamosmegállóban, vagy pályaudvaron is boldog vagy. „Legfeljebb nem jön a villamos. Legfeljebb nem jön a vonat – én jól vagyok. És megköszönöm, hogy vagyok”!"

2.

"Sorsod hatalmas története apró, jelentéktelen kis részletekből áll össze. Ha ezt tudod, nem lesz számodra nagy és kicsi esemény.

Minden nagy lesz! Kicsiből óriási nagy. Így működik az emlékezeted, sőt, az álmod is. Nem az esküvő a fontos, hanem az a pillanat, amikor véletlenül rábukkantál jövendőbeli párodra. Éppen ott voltál valahol. Leejtettél valamit, s ő fölvette. Valahol összenevettél vele, nem is ismerted. Vagy új lakásba költöztél, s véletlenül ő volt a szomszédod.

A legelső pillanat: kicsi. Jelentéktelen. A sors észrevétlenül indítja el a nagy dolgokat. Nem nagyzenekarral, csak egy halk, törött kis fuvolaszóval. Nem is hallod először. Testi léted legnagyobb eseménye az volt, amikor sok millió ondósejtből éppen az az egyetlen picike találta meg anyád petesejtjét, amiből lettél, s amiért most ezt a szöveget olvashatod.

Ne lépj túl sohase a jelenen. Nem tudod, mit rejt. Hátha éppen most születik valami! Hátha most javítasz meg egy dolgot! Vagy éppen most rontod el!

Figyelj a jelenre! Figyelj magadra! Figyelj másokra! A nagy dolgok észrevétlenül lépnek az életedbe! Ne várd a csodát, ha nem úgy élsz, hogy minden pillanatodban a csoda lehetősége rejlik."

3.

" Az igazi emberismerethez két dolog kell: gyengéd, szerető szív - és kíméletlen tekintet.

Így kell látnod önmagadat, a párodat, a gyermekedet - mindenkit. A szerető szív mindent átél, mindent eltűr, mindent megbocsát, mindent elnéz - s nem tud ítéletet mondani. Gyenge az igazlátáshoz. Túlságosan benne van a másikban, összekeveredik vele, átöleli, még a tüskéivel együtt is. Bármilyen riasztó bajt, vétket, hibát lát a másikban - ha egyáltalán lát! -, azt mondja: "Jaj, szegénykém!" Együtt fáj vele. Ha a másik a pokolba tart, sajgó, szomorú szívvel, de megy vele.

A csupán ítélkező tekintet pedig csak kívülről lát. Átélés nélkül. Hűvösen és érzéketlenül. Ezért a látása nem valóságos. Hiányzik belőle a másik lélek átélése. A kettő csak együtt mutat igaz képet másokról.

A szív melege és az értelem hidege. Az érzés és az értelem. Az ítélet és a mindent megbocsátó kegyelem. Így működnek az angyalok. Két szemmel látnak. De a jó anyák is. A jó feleségek s férjek is."

4.

"Ha lesz időd még visszanézni halálod előtt az egész életedre, azt fogod látni, hogy elejétől a végéig fölöslegesen féltél.

Csakis ettől féltél, mindig, ami most történik veled, s lám, ettől sem kell félni. Nincs halál. És mennyi mindent rontottál el a félelmed miatt! Hány dolgot nem mertél megtenni, hány dolgot rontottál el, félelemből!
Nem mertél igazán szeretni. Félelem és az igazi szeretet egymást kizárja. Az a szeretet, amit bármiféle félelem vagy szorongás motivál, nem valódi szeretet. Semmi köze hozzá. Csak szenvedély, csak egy kiszolgáltatott, gyenge ember érzése - de nem szeretet. A szeretet olyan állapota a lelkünknek, mely teli van bizalommal. Ebben a bizalomban élnek az állatok, akik néha megrettennek ugyan, nem is alaptalanul, de sohasem félnek. Óvatosak, vigyáznak, ösztönösen érzik, hogy létezni néha veszélyes - de nem félnek. Félni csak akkor kezdenek, ha okuk van rá. Aggódni és szorongani pedig csak akkor, ha túlságosan sokáig élnek emberek közelében. Tőlünk tanulják.

Az emberek elmondhatatlan többsége szorong. De hány szorongó macskát ismersz? És tanácsolom: ne féltsd a gyerekedet. Vigyázz rá! Fél szemmel kövesd a lépteit - de ne féltsd! Bízz benne! S a benne lakó lélekben. Aggodalmas szülők gyermekei gyakran egy életen át nem tudnak megszabadulni a lelkükbe írt hibás programtól."

5.

"Ha azt mondod, „Olyannak szeretlek, amilyen vagy!” – nem szeretsz igazán. Ha valóban szeretnél, többnek látnál, mint amilyen vagyok.

Forgasd a lelkedben a gondolatot. És rájössz, hogy ez tényleg így van. Ha randira készülsz, kifested magad, dolgozol magadon, hogy szebbnek lássanak. És a másikon is látszik az igyekezet: jobbnak, szebbnek, kedvesebbnek, vonzóbbnak akarja mutatni magát, mint amilyen valójában. ...

A szív szemével följebb nézünk a másikban.

És magunkban is. A szív szemének kettős látása van. Egyrészt könyörtelenül látja, milyen vagy. Látja a hibáidat. Másrészt azt is, hogy milyennek kellene lenned! A kócos hajat félresimítja a homlokodon. És rád szól, ha valakivel tapintatlan vagy durva voltál. És örül, ha szép szemet festesz magadnak. Még annak is, ha műszempillák ékesítik, és nem csipásan hunyorogsz rá.

tt nem pusztán arról van szó, hogy a „szív szeme” idealizál – hanem arról, hogy egy magasabb valóságot is lát. Valahol tényleg több vagy. És szebb. És jobb. És nemesebb. És szeretetreméltóbb. És van egy igazi arca, amely csak ritkán látható, még önmaga számára is. Mindenki szebb, mint ahogy a tükörben riadtan megpillantja magát, mert a valódi önképe szebb, mint az, amelyik a tükörből visszanéz rá.

Ha a szív szemével nézel, ezt a valódi arcodat keresed. Magadban és másokban is. Nem azért, mert hazudni akarsz, hanem mert szebb vagy, és értékesebb, valóban. És ő is – ameddig szereted."

6.

"Hogy ki az? Rejtély. De ha vele vagyok, nem érzem magam egyedül.

Miért olyan sok az idegen? És miért olyan kevés az ismerős? Én vagyok az oka? Vagy ilyen világban élünk? Azt hiszem, mindkettő igaz. Én azt tapasztaltam, hogy minél tágabb a lelkem és minél szabadabb, annál több az ismerősöm is. A saját páncélomtól kellene megszabadulnom először, ha igazi barátokra vágyom. Néha, ha önző énem szorult helyzetbe kerül, egy kórházban például, lehet, hogy betegtársaim között is barátokat, sorstársakat találok.

Az, hogy kivel nem érzem magam egyedül, nem rokonság kérdése. Lehet a másik az élettársam, az apám vagy éppenséggel a gyerekem is. Szeretem. De mégis... ha egyedül érzem magam mellette, valami hiányzik, mégis. Az, hogy ismerős. Azt hiszem, ez a valódi, szavakkal megfejthetetlen, igazi szeretet jele. Összetéveszthetetlen lelkiállapot - mindenki ismeri.

Az, hogy ez ennyire hiányzik, vagy ilyen ritka, azt jelenti, hogy önző világban élek, s az én lelkületemet is ez a világ formálta ilyen szeretetképtelenné. Egy egészséges világban minden ember a testvérem."

Az idézetek forrása: www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter